2010. március 28., vasárnap

A nyomtatott médium szövegtípusai - vázlat


A legrégebbi kommunikációs műfaj, az első tömegtájékoztatási eszköz a nyomtatott média. Főbb csoportosításai: tartalom szerint (politikai, közéleti, tudományos, szórakoztató, stb.) és befogadó szerint (ifjúsági, szakmai, stb.)

Tájékoztató sajtóműfajok:

  • hír (legyen friss, közérdekű, fontos, tömör, tartalmazzon információt)
  • tudósítás (pontos, tárgyilagos, tényszerű)
  • interjú (az információk párbeszédes formában hangzanak el)
  • riport (a megtörtént esemény leírásában több résztvevő is megszólal, az interjúnál összetettebb)
  • recenzió: ismertetés (pl. könyv, folyóirat), véleményformálás nélkül

    A véleményközlő (publicisztikai) sajtóműfajok: 
  • cikk (kevert műfaj, a tényszerű közlés, a cikkíró elemzése, véleménye együtt jelenik meg)
  • kommentár (hírmagyarázat, háttér-információt közöl a hírről, a megértést segíti)
  • glossza (rövid, tömör, szókimondó, csattanóval végződő írás, személyes hangvételű)
  • jegyzet (rövid, egy hétköznapi esemény egyik szálát írja le, stíluseszközökben gazdag)
  • kritika (műalkotás elemzése, lehet egyszerű bemutatás, de tudományosan alátámasztott elemzés is)
  • nyílt levél (közérdekű témában, levélformában, ismert vagy fiktív személynek)
  • olvasói levél (az olvasó véleménye, hozzászólás)

    A sajtó nyelvhasználati jellemzői: 
  • heterogén nyelvhasználat (közéleti / szépirodalmi / tudományos stílusrétegek keveredése)
  • időszerű vonatkozások (hely, idő, intézmények pontos megnevezése)
  • új szavak alkotása: itt a leggyakoribb; stílusok közti átjárás (pl. klónozás: tudományos → köznyelvi)
  • új szavak alkotása: itt a leggyakoribb; stílusok közti átjárás (pl. klónozás: tudományos → köznyelvi)

    A sajtó nyelvi hibái: 
  • nyelvi divatok; beférkőznek a sajtóba, így még jobban elterjednek
  • divatszavak (5 óra magasságában)
  • közhelyek (napirenden van, felszámol, kudarcot vall)
  • terjengős kifejezések („a felmerülő problémák területén kivételt képez…”)
  • idegen szavak felesleges használata, túl sok köznyelvi elem (igénytelenség)
  • tartalmi hibák; megkérdőjelezhetik a hitelességet

A hír - vázlat

Pontos definíciója nincs, mégis legtöbbször "új információként" határozzuk meg. A közönség számára az a hír, ami őt érdekli.
Hírnek tekinthető a tömegmédiában megjelenő olyan tudósítás, amely:
- tényeket, vagy eseményeket mutat be;
- olyan információkat tartalmaz, amelyek sok emberre tartoznak;
- újdonságértéke van.

Alapvető társadalmi funkciói:
- az emberek tájékoztatása
- a társadalmi érintő kérdések közötti fontossági sorrend kialakításához szükséges.

A híreket elsősorban témáik alapján ítéljük meg. Annak alapján, amiről beszámolt és amiről tudósított az adott műsor, vagy újság.
A hír a közönség számára "használati" értékkel bírhat: az információk tényleges értéke és szórakoztató jellege egyaránt lényeges. A legtöbb hír azonban a médiában való elhangzása révén lesz lényeges, függetlenül valódi súlyától. Így a média szinte kijelöli az emberek számára az érdeklődés tárgyát, a napi beszédtémát. Mivel sok témában nincs személyes tapasztalatunk, ezért kénytelenek vagyunk a médiumok információira hagyatkozni. A hírfolyam gyakran torzítva jelenik meg előttünk, ezért sosem tekinthető a valóság tükrének.

"Eseménygyártók": az információk, amikből hír lesz médiaintézményeken futnak keresztül, ezek természetes szűrői (hírigazgatók, szerkesztők, főszerkesztők, újságírók) döntenek arról, hogy mi és miképp kerülhet az újságok lapjaira, vagy adásba.

A hírügynökségek: elsődleges hírforrások. Az 1840-es évektől számos nemzeti, majd nemzetközi ügynökség alakult. A Magyar Távirati Iroda alapítói: Maszák Hugó és Egyesy Géza 1880. november 23-án fordultak kérelemmel Tisza Kálmán miniszterelnökhöz egy olyan iroda létrehozásáért, amelynek legfőbb feladata távirati tudósítások küldése vidéki lapoknak és rövid tudósítások beszerzése országszerte. Mai napig tényszerű hírek közvetítése a legfőbb feladata.

A pártatlanság elve: részben függetlenséget jelent; azt mondja ki, hogy a sajtóban megjelenő híradások kiválasztásában és megformálásában semmiféle külső nyomás nem érvényesülhet.

2010. február 17., szerda

A reklám - vázlat

A kereslet-kínálat piacával szorosan összefügg; az ókori Thébában született meg az első hirdetés, amit ma a British Museumban őriznek.

A reklám célja, hogy felhívja a figyelmünket valamilyen árura vagy szolgáltatásra. Ma akkora reklámdömpingben élünk, hogy mi magunk is reklámhordozóvá váltunk (ruhamárkák).

A reklám utal társadalmi berendezkedésünkre: a választás szabadságának - olykor kényszerének - alapelve testesül meg benne. A reklám alapvetően meghatározza a piaci társadalmak működését.

A mai hirdetéskultúra kialakulásának hazája a sokszínű Egyesült Államok, ahol a kezdetektől a meggyőzés, rábeszélés módszerét alkalmazták az emberek befolyásolására. A legelső reklámok a letelepedőket ingyen földdel, gyors meggazdagodással kecsegtették.
Az első reklmügynökséget Volney Palmer alapította 1848 körül, célja: kiközvetíteni a hirdetőket a folyóiratokhoz, újságokhoz.

Reklámtorta
A reklám a modern nemzetgazdaságokban önálló iparág. Itt a reklámra költött pénzt a fogyasztók fizetik meg, mert a cégek beépítik termékeik árába a reklámköltségeket is.
Reklámtorta: mutató, arra szolgál, hogy érzékeltesse a hirdetők mekkora összeget költöttek el a reklámpiacon. Legnagyobb szegmense a televízió, legkevesebb a közterület. A kereskedelmi médiumok szinte teljes egészében ebből tartják el magukat. (2008)

A reklám alkalmazott művészeti alkotás is, hiszen beépíti a festészet, film, animáció, grafika bevált elemeit.

Célcsoport
Akiket a reklám megszólít. A reklám készítésénél a célközönség mindig pontosan meghatározott, ízlésvilágát, műveltségétt, érdeklődési körét a szakemberek igyekeznek minél pontosabban felmérni. PL. "mobil" - célzott közönség általában a 25-40 közötti "menedzser", de új piacként megjelentek a fiatalok, akik csevegésre használják.

Mit hirdet?
1. árut (megrendelői pl. tisztítószergyárak, autógyártók, üdítőgyártók)
2. szolgáltatást (pl. banki, telefonos, internet, kábeltévé, nyelvoktatás, stb.)
3. imázst (pl. a Coca vagy a Pepsi cég önmagáról alkotott mindig kedvező képe, "filozófiája")
4. nézetrendszert (főleg politikai program, vagy egy-egy társadalmi célú szervezet gondolatainak közvetítésére)
5. társadalmi célokat (felléphet pl. az alkohol, vagy a drogfogyasztás ellen, kampányolhat az egészséges életmód mellett - általában kevesebb ilyen reklámmal találkozhatunk)

Általában luxuscikkeket hirdet, de hogy mi a felesleges és mi a nélkülözhetetlen az emberek számára, a reklámok üzeneteiből rögzül bennünk. Ezért is érezzük úgy, hogy a mobiltelefon ma már nélkülözhetetlen.

A reklám, mivel társadalmilag is jelen van, társadalmi viták kereszttüzében is áll. Itt emelendő ki két neves reklámszakember eltérő véleménye! Oliviero Toscani szerint a reklám romboló hatású, manipulatív, irreális világot tükröz és elhallgatja azokat a társadalmi problémákat, amikről fontos volna tájékozódnunk. (Reklám, te mosolygó hulla) David Ogilvy neves reklámkutató és szakember szerint, viszont a reklám építő jellegű, pozitív hatású is lehet. Például egy fogkrémreklám hatására talán kevesebbet kell fogorvoshoz járni, vagy egy ország reklámjának hatására, megnövekszik annak turizmusa és így a turizmusból származó jövedelme is. Szerinte a jövőben növekedni fog az oktatási, nevelési célú reklámkiadás.

A reklám szabályozása - törvényekkel
Ilyen pl., hogy egy előnyös tulajdonság nem reklámozható a konkurencia rovására, vagy bizonyos fogyasztási cikkek nem reklámozhatók!

Jogszabályok
Korlátozás
Tisztességtelen kereskedelem ellen
Elektronikus kereskedelem...

Órai bemutató: itt...

2010. február 1., hétfő

A tömegkommunikáció hatásai

A választás fontossága: kit és mit válasszak?

Hatalmas a médiaszövegek kínálata és a fogyasztó közönségnek szeretne eligazodni ebben a kínálatban. Nagy biztonsággal szeretnék tudni előre, hogy kitől mit kapnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy az emberek nagy többsége nehezen vált "csatornát", mert már kialakult fogyasztási szokásai vannak, így ugyanarra a híradóra kapcsolnak, ugyanarra a zenei csatornára kíváncsiak éveken keresztül. A médiaintézmények mindent el is követnek azért, hogy hűségessé tegyék nézőiket/hallgatóikat. Ezt segítik elő a csatorna "címkéi", egy jellegzetes szignál, a csatorna "arcai", sztárjai. Ez egyfajta védjegy is. Pl.: egy csatorna valamelyik hír típusú műsorának vezetői gyakran vesznek részt ugyanannak a csatornának showműsoraiban, vagy sorozat jellegű beszélgetős műsoraiban. Ilyenkor valójában nem egy önálló, élő műsort látunk, hanem egy jól csomagolt önreklámot, amellyel a csatorna népszerűsíti saját magát.

A közönséggel való kapcsolattartás eszközei

A közönséggel való kapcsolatot a televíziózásban a műsortípusok erősítik. A műsor a közönség oldaláról pontosan megfogalmazható elvárásoknak felel meg. (Ilyen pl.: "azért nézek sorozatot, mert így beleélhetem magam mások életébe, a szereplők szinte már az én életem részesei, családtagok".) Ezért is épít a műsor a konvenciókra.

Sztereotípia
A konvenció, vagy sztereotípia olyan ábrázolási séma, amely tapasztalatok sokaságán alapul és segít a befogadónak felismerni és értelmezni a karaktereket, a konfliktusokat és a konfliktusok megoldási módjait. A sztereotípia az ábrázolás, a megjelenítés és a véleményezés sablonos módja. Ilyen sablonokra épülnek gyakran a sikerfilmek is. (Avatar - "a hódító" beleéli magát egy új, romlatlan, ám meghódítani vágyott világba, majd az őslakosok mellé állva, közös erővel győzik le a hódítókat és ezzel megmentik világukat.)
A sztereotípia azonban nem lenézendő, sztereotípiák nélkül nem tudnánk, hogyan cselekedjünk váratlan helyzetekben. A sztereotípiákat gyakran alkalmazzák reklámokban, félreérthetetlenné téve azt, hogy kit céloznak meg ezzel.
Alkalmazott sztereotípia pl., a híradók bemondói - "az ideális emberpár". Ápolt, nem hivalkodó külső, csinos, jól szabott, de visszafogott öltözék, érthető, nyugodt beszédmodor jellemzi őket.
Nagyon fontos, hogy ha előítéletre épül egy konvenció, az akár egész népekre, népcsoportokra vonatkozóan tragikus következményekkel járhat! Ezért nagy a média felelőssége!

A közönség egyrészt fogyasztó, másrészt áru is a médiaszövegeket gyártók számára. Mivel a közönség a hirdetők reklámjainak potenciális címzettje, ezért a médiaintézmények az általuk elérhető közönség műsorfogyasztásra szánt idejét adják el a hirdetőknek.

A kereskedelmi és a közszolgálati média

Kereskedelmi média, melynek működését a verseny szabályozza.

Közszolgálati média: állami fenntartású, a nagyközönség befizetéseiből fenntartott. Feladata a tárgyilagos, pontos, kiegyensúlyozott tájékoztatás a hírműsorokban; a nemzeti hagyományok, értékek képviselete kulturális és oktató műsorokban; kisebbségek támogatása. Nem szolgálhatja az aktuális hatalom politikai érdekeit.
Általánosan jellemző azonban rájuk, hogy a fennmaradás, a versenyképesség megőrzése érdekében programkínálatuk idomul a kereskedelmi csatornák műsorkínálatához.

Műsoridő

A rádiós / televíziós társaságok elemi érdeke, hogy milliók napi és heti életritmusához igazodva sugározzák adásaikat, amikor azt legtöbben fogyasztják. Az audiovizuális médiában a napi műsoridőt műsorsávokra osztják fel és egy-egy műsorsávban azonos típusú műsort közvetítenek. A műsorsáv gazdasági kategória is, mivel ha egy társaság ügyesen alkalmazkodik a fogyasztók napi ritmusához és elhódítja a nézőket a rivális csatornától, akkor nagyobb esélye van arra, hogy több hirdetője legyen.

Befolyásolás

A tömegkommunikáció mindig közölni akar valamit szövegeivel, vagyis befolyásolni szeretné közönségét. Olykor vásárlásra buzdít, olykor elfeledteti a napi gondokat, vagy művészi élmény ad. DE mindig hatást gyakorol a fogyasztóra! A fogyasztó elfogadhatja, elvetheti, de félre is értelmezheti a médiaszövegeket.
A közönséget befolyásoló technikák: a műsorrend kialakítása, vagyis a műsorok hosszának, sorrendjének kialakítása szerkesztéssel. A csatornára jellemző, vonzó arculat kialakítása. Ehhez kell egy húzótermék (egy ismert személy, műsorvezető, sikeres műsor). Sorozatnyelv alkalmazása: szerkesztési politika, melynek lényege az állandóság ígérete, célja a hozzászoktatás. Ilyesmin alapulnak a magazinműsorok, vetélkedők, sőt a híradók is! (Jellegzetes műsortípusok!)
A médiapiacról kiszorult az egyedi, az ismeretlen.

Gyakori, hogy egy médiaközlés valódi célja nem az, amit elsődlegesen láttat, hanem valamilyen rejtett információ, amely befolyásolhatja a közönség ítéletét. Ennek eszköze lehet a montázs, ami összefüggést teremt össze nem függő dolgok között. Pl., más a hatása akkor egy politikai beszédnek, ha közben üres padsorokat mutatnak, mintha az egészet láttatnák. Ezért fontos a sokoldalú tájékozódás, így a befogadó kevésbé manipulálható.

Az órán megtekintett prezentáció itt található!

2010. január 31., vasárnap

Tömegkommunikáció

A közvetlen emberi kommunikációnál a résztvevők közötti kapcsolat kétirányú, akció - reakció típusú. A tömegkommunikációs eszközök (sajtó, rádió, televízió), azonban egyirányú csatornán közvetítik az információt. A címzett közvetlenül nem válaszolhat a feladónak, gondolatait más úton - telefon, levél, valamilyen internet általi kapcsolat - juttathatja el a szerkesztőknek.

Tömegkommunikációról csak akkor beszélhetünk, ha a médiaszöveget (bármilyen médiatermék) nagyipari módszerekkel állítják elő. A médiaszöveg elsősorban fogyasztásra szánt termék, a modern árucikk egy sajátos formája. A tévéműsorokat, filmeket, újságokat, webhelyeket termékként, vagy szolgáltatásként forgalmazzák, a piaci kereslet-kínálat dinamikája szerint. A modern tömegkommunikációs intézmények érdekeltek a médiaszövegek kereskedelmében és az irántuk való kereslet ösztönzésében.

A tömegkommunikáció résztvevője tájékozódik a "címzettről". A gyártók nagy összegeket fordítanak az információ és annak hordozója előállítására és közlésére, ezért is fontos számukra, hogy ki, hol, mikor, miért, miféle hatással fogyasztja az általuk terjesztett médiaszöveget.
Pl. tudni akarják, hogy mikor, mennyit nézünk televíziót, milyen műsorokat szeretünk, vagy nem szeretünk és miért. Ezt intézményesen mérik is.
A közvélemény-kutatás egyik legfontosabb tényezője, hogy milyen elv szerint választják ki azt a pár száz, néhány ezer fős mintát, amelynek válaszai alapján, amelynek válaszai alapján, a teljes lakosság fogyasztási szokásait megbecsülik.

Az emberek életmódját, fogyasztási szokásait, viselkedését meghatározza: életkora, iskolázottsága és nemi hovatartozása. Ezeket az ismérveket minden kérdőíven, riportban, interjúban, feltüntetik, lejegyzik.

Mindenre azonban a felmérés sem adhat választ. A médiaszöveg gyakran kulturális termék is, összetett hatást gyakorol a fogyasztóra, akár történelmi események mozgatórugója is lehet, pl. Nagy Imre 1956. november 4-i beszéde.
A közönség sem egynemű, hallgatók, nézők, olvasók csoportjaiból tevődik össze. Gyakran, pl. a célzott közönség által bizonyos csatornák is meghatározzák önmagukat, mint a különböző hírcsatornák esetén is.

2009. november 15., vasárnap

A mozgóképi szövegek rendszerezése

A filmek osztályozásához sokáig irodalmi műfajok elnevezéseit használták: filmregény, filmeposz, filmdráma... A film, mozgókép azonban önálló művészeti ág, gyorsan változó, a technikai fejlődéssel szoros kapcsolatban álló médium, így bizonyos ágaira már az irodalomból átvett műfajképző szempontok nem alkalmazhatók. Különböző elnevezések alakultak ki: film, szappanopera, krimi, horror, kvíz, animáció, stb.
Nehéz egységes szempontrendszert kialakítani, amelyben valamennyi mozgóképi művet együtt lehetne vizsgálni, mégis valamennyire rendszerezhetőek az alábbiak alapján:
  • megjelenés módja, eltérő közege (mozi, képernyő);
  • eltérő hordozó (celluloid, videoszalag, CD, DVD);
  • művek, műsorok eltérő tematikája és ábrázolási rokonsága (filmműfajok, televíziós műsortípusok, weblapok);
  • a valóság ábrázolásához való viszony (dokumentum- és játékfilmek);
  • alkotói szándék és a nézői elvárások különbségei (személyes hangvételű szerzői filmek, ill. tömegszórakoztatásra szánt termékek)
Az első kettő különösebb magyarázatra nem szorul: bár a film természetes közege a moziterem, az eltérő közeg más-más élményt ad, ahogy másfajta képrögzítési és vetítési eljárások is másfajta látványt eredményeznek.



Művek, műsorok eltérő tematikája alapján két nagyobb csoportot különböztethetünk meg: filmműfajokat és televíziós műsortípusokat

A legkorábbi filmekben is elkülönültek különböző filmműfajok, filmek alaptípusai, pl.: western, burleszk, bűnügyi film, stb. Ezek kialakulásában nagy szerepe volt a filmgyártás gyors iparosodásának. Elsősorban azok a filmtípusok szilárdultak műfajjá, amelyek iránt nagy volt a kereslet, amelyek nagy tömegek képzeletét voltak képesek megmozgatni. Pl. a western a fiatal amerikai nép hőseit, múltját jeleníti meg.

A televíziózással más típusok is megjelentek és ezzel együtt megjelent a televíziós műsorok egy jellemző sajátsága, a sorozatszerűség. Itt a műfaj helyett műsortípus alapján kategorizálhatunk: hírműsorok, reklámok, szappanoperák, közéleti magazinok, showműsorok, stb.

A valóság ábrázolásához való viszonya alapján dokumentum- és játékfilm kategóriát különböztethetünk meg

Különbségük a mozgóképi élmény sajátosságából fakad: ez az élmény kettős természetű, a kamera által rögzített kép egyszerre reprodukciója és teremtett illúziója is a filmre rögzített világnak.
Amennyiben az alkotó szándéka a reprodukció, akkor beszélhetünk dokumentumfilmről, ha inkább teremtő szándék munkál benne, akkor beszélünk játékfilmről.

Dokumentumfilm: megtörtént eseményekről, valóságos személyekről, közösségek életéről tudósít tényszerűen, pontosan. A televízióban népszerűvé vált típusai: természetfilmek, ismeretterjesztő filmek, hírműsorok.

Játékfilm: általában egy történetet mesél el, cselekménye sokszor fiktív, kitalált. Sokszor személyes hangvételű. A televízióban népszerű műsortípusai: reklám, szappanopera, zenei klip.

Az alkotói szándék és a nézői elvárások szerint is megkülönböztethetünk két nagy csoportot: a szerzői és a tömegfilmet

A szerzői film: személyes hangvételű, az alkotó gyakran saját történeteit dolgozza fel. Általában ritkán sikeres és ritkán játsszák nagy mozikban, de gyakran sokkal tovább él, mint a sikeresnek tűnő játékfilmek: később sem felejtik el, gyakran vetítik újra, klasszikussá válik.

A tömegfilm: a filmipar népszerű, kereskedelmileg sikeres termékei. Általában műfajfilmek is (thriller, sci-fi, western, kaland...), ritkán jellemző rá a személyes hangvétel.

A mozgóképi elbeszélés

A történet

Történeteket évezredek óta mesélnek egymásnak az emberek. A mesék, mítoszok, antik eposzok és drámák a közösség számára fontos eseményeket történetekké formálva tették újraélhetővé. Nem csoda, hogy a mozgókép történetében már a kezdetekkor megjelent a történetek iránti igény. A mozgóképen azonban a történetmondást más ábrázolási törvények uralják, mint az írott szó, a nyelv közegében.

A "történet" lényege: csak akkor válik a befogadó számára történetté egy eseménysor, ha alkotója (elmondója, megírója, vagy rendezője) az eseményeket szorosan összefűzi, ha az események logikusan követik egymást, ha a történet kezdete és vége megmagyarázzák egymást, vagyis összefüggenek.

Elemi szinten minden film valamilyen változást, átalakulást mesél el. Cselekménye, történetsora részekre tagolható:
  • Kiindulópont: valamilyen élethelyzet megváltozik, felborul a hősök szokásos életrendje.
  • Felismerés
  • Megoldáskeresés
  • Megoldás: visszaáll a rend, új egyensúlyi állapot születik
Ezek a tagolások csak utólag felismerhetők a filmben! A film töredékes, kihagyásokkal halad előre. A néző szeme előtt nem a történet játszódik le, hanem a cselekmény! A film jeleneteit látjuk, ebből áll össze bennünk a történet. A történetet az összefűzött részletekből, a film cselekményéből utólag állítja össze a néző.

A cselekmény: az az eseménysor, ami a filmben megjelenik, amiből a film történetére következtetünk. Ezért lehet ugyanazt a történetet más-más cselekménnyel elmesélni, ezért van az, hogy sok történetet újra és újra feldolgoznak a filmvásznon. (A három testőr, King Kong, Drakula) A cselekmény segítségével válik a néző beavatottá, ismeri meg fokozatosan a film világát, szereplőit. A cselekmény gyakran több szálon fut, a párhuzamos eseménysorok fokozatosan épülnek össze.

Mivel a film alapvetően csak megmutatni tud - a nyelvvel szemben, ami megnevez, értelmez -, ezért a filmekben gyakran alkalmaznak narrációt, olykor feliratokat az értelmezéshez. A történetet elmesélő filmnek számos olyan eleme van, amely csak kiegészítője cselekményvilágának. Pl.: zenei aláfestés, narrátor, felirat, lassítások, gyorsítások.

Az elbeszélés

Az elbeszélés a legátfogóbb fogalma a filmes történetmesélésnek. Mindazok az információk, motívumok, amelyeket a film befogadása során megtudunk, kifejezőeszközök, ahogy a történetet elmesélik, ide tartoznak. Az, hogy egy film mennyire fordulatos attól függ, hogy alkotója hogyan adagolja ezeket az információkat.

Az elbeszélés menete
Az elbeszélés kezdete az expozíció. Itt ismerjük meg a szereplőket, az alapvető konfliktust, ami felborítja a megszokott rendet.
Ezt követi a bonyodalom és kibontakozás, amiben teljes gazdagságában feltárul a film világa, a szereplők küzdelmei.
A tetőponton válik nyílttá a konfliktus, ami aztán valamilyen megoldással végződik, a cselekmény lezárásával.
Fontos tudni azt is, hogy nem minden elbeszélés ilyen szabályos!

Képek Alfred Hitchcock, Psycho (1960) c. filmjéből