A legrégebbi kommunikációs műfaj, az első tömegtájékoztatási eszköz a nyomtatott média. Főbb csoportosításai: tartalom szerint (politikai, közéleti, tudományos, szórakoztató, stb.) és befogadó szerint (ifjúsági, szakmai, stb.)
Tájékoztató sajtóműfajok:
- hír (legyen friss, közérdekű, fontos, tömör, tartalmazzon információt)
- tudósítás (pontos, tárgyilagos, tényszerű)
- interjú (az információk párbeszédes formában hangzanak el)
- riport (a megtörtént esemény leírásában több résztvevő is megszólal, az interjúnál összetettebb)
- recenzió: ismertetés (pl. könyv, folyóirat), véleményformálás nélkül
A véleményközlő (publicisztikai) sajtóműfajok:
- cikk (kevert műfaj, a tényszerű közlés, a cikkíró elemzése, véleménye együtt jelenik meg)
- kommentár (hírmagyarázat, háttér-információt közöl a hírről, a megértést segíti)
- glossza (rövid, tömör, szókimondó, csattanóval végződő írás, személyes hangvételű)
- jegyzet (rövid, egy hétköznapi esemény egyik szálát írja le, stíluseszközökben gazdag)
- kritika (műalkotás elemzése, lehet egyszerű bemutatás, de tudományosan alátámasztott elemzés is)
- nyílt levél (közérdekű témában, levélformában, ismert vagy fiktív személynek)
- olvasói levél (az olvasó véleménye, hozzászólás)
A sajtó nyelvhasználati jellemzői:
- heterogén nyelvhasználat (közéleti / szépirodalmi / tudományos stílusrétegek keveredése)
- időszerű vonatkozások (hely, idő, intézmények pontos megnevezése)
- új szavak alkotása: itt a leggyakoribb; stílusok közti átjárás (pl. klónozás: tudományos → köznyelvi)
- új szavak alkotása: itt a leggyakoribb; stílusok közti átjárás (pl. klónozás: tudományos → köznyelvi)
A sajtó nyelvi hibái:
- nyelvi divatok; beférkőznek a sajtóba, így még jobban elterjednek
- divatszavak (5 óra magasságában)
- közhelyek (napirenden van, felszámol, kudarcot vall)
- terjengős kifejezések („a felmerülő problémák területén kivételt képez…”)
- idegen szavak felesleges használata, túl sok köznyelvi elem (igénytelenség)
- tartalmi hibák; megkérdőjelezhetik a hitelességet
